2016. december 11., vasárnap

Habos - pudingos karácsonyi torta



Hozzávalók a piskótához:
5 db tojás
20 dkg cukor
3 púpos evőkanál étkezési keményítő
fél csomag sütőpor

Hozzávalók a pudingos krémhez:
2 csomag vaníliás pudingpor
4 dl. tej
15 dkg cukor
3 db tojássárgája
25 dkg vaj
ízlés szerint rum,vagy rumaroma

Hozzávalók a tojáshabkrémhez:
3 db tojásfehérje
1 db citrom leve
20 dkg cukor

Továbbá a sütéshez egy 24 cm-es kerek tortaforma

Elkészítése:
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
A tojásokat ketté választjuk.
A tojásfehérjét vízgőz felett a cukorral kemény habbá verjük.
Levesszük a vízgőzről és egyesével hozzákeverjük a tojássárgákat.
A pudingport összekeverjük a keményítővel és a sütőporral,majd belekeverjük a masszába.
Szilikonos sütőpapírt vágunk a tortaforma aljába és beleöntjük a piskóta masszát.
Előmelegített sütőben kb 25 perc alatt tű próbáig sütjük.
Vigyázzunk mert hamar sül . Félidőben ha már a tortánk teteje  megsültnek látszik,de még a belseje nem jó,akkor takarjuk le a tetejét egy szilikonos sütőpapírral. Így megóvjuk a torta tetejét a megégéstől. A megsült tortát hagyjuk a formában kihűlni.

Készítsük el a pudingos krémet.
A tejet a cukorral forraljuk fel.
A pudingport a tojássárgákkal és egy kevés tejjel ( kb.1 dl.) csomómentesre keverjük.
Amikor forr a tej,hozzáöntjük az elkevert pudingot és sűrű krémmé főzzük.
Teljesen kihűtjük. A puha vajat felhabosítjuk egy gépi habverővel és kis adagokban hozzákeverjük a pudingot.  Együtt is jól felhabosítjuk.

A kihűlt piskótánkat a forma mellett körbe vágjuk,majd ketté vágjuk.
A felső részét ( a torta tetejét ) egy torta tányéra tesszük. Ez lesz a tortánk alja.
( Ne ijedjünk meg ha a tortánk teteje,süléskor vagy utána ,kissé beesik . Akkor is ez legyen az alj! )
Az elkészített pudingos krémet a tortalapra halmozzuk és kissé szélre húzva egyenletesen elkenjük.
Rátesszük a másik torta lapot. Kissé rányomkodjuk és lehúzzuk róla a sütőpapírt.
Félre tesszük a hűtőszekrénybe pihenni addig amíg elkészítjük a habot a tetejére.

A tojásfehérjét, a cukorral és a citromlével vízgőz felett kemény habbá verjük.
( Vízgőz felett felverve megfő a tojásfehérje és így nem lesz nyers.)
Amikor olyan kemény a hab hogy nem esik ki a tálból akkor előhozzuk a hűtőből a tortánkat és a tetejére halmozzuk a habot.

Díszítés nélkül is mutatós tortát kapunk,de kiválóan lehet díszíteni egy-egy marcipánból készített fenyőfával. Így egy igazán könnyen elkészíthető karácsonyi tortát tudunk varázsolni az ünnepi asztalunkra.



Marcipán fácskák elkészítése:
10 dkg fehér színű marcipánt ketté vágunk és az egyik felét zöld ételfestékkel beszínezzük.
Egyesével kb. ujjnyi vastagra kinyújtjuk,porcukros munkafelületen majd egy nagyobb és egy kisebb fenyőfa alakú sütemény kiszúróval fenyőfákat szúrunk ki belőlük. Mindegyik fába az  aljától kezdve , felfelé tolva egy-egy papír szívószálat szúrunk bele. Egy porcukros felületre tesszük őket és a hűtőbe tesszük hogy megszáradjanak. Érdemes a fákat a torta elkészítése előtti napon elkészíteni!











  Ha tetszik a blogom, iratkozz fel a rendszeres olvasók táborába és a FACEBOOKON is követhetsz!
https://www.facebook.com/BibimoniReceptjei 

Kövessétek az instagram oldalamat, ahol olyan fotókat is megosztok, amelyek a blogba nem fognak bekerülni, mint a fázisfotók és egyéb kulisszatitkok! A receptek a blogban mindig megtalálhatóak, azonos néven, a keresőben könnyen megkereshetőek!



2016. december 9., péntek

Padlizsánkrém


Bevásárlás közben gyönyörű padlizsánok csalogattak oda a zöldségespulthoz.
 Megvettem őket. Hazavittem és máris hozzáfogtam a padlizsánkrém elkészítéséhez. 
Remélem ti is szeretitek?
Hozzávalók.
450 g. megsütött padlizsán húsa
1 db kisebb fej lilahagyma,finomra összevágva
2-3 gerezd fokhagyma összenyomva
100 g. majonéz
ízlés szerint: só, őrölt feketebors

Tálaláshoz : vékony toast kenyér szeletekből készült pirítós.

Elkészítése:
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
A padlizsánokat megmossuk és szárazra töröljük.
Grill rácsra tesszük és kb 40-60 perc alatt megsütjük őket.
Megsüthetjük a grillsütőben is.
Amíg sül a padlizsán,összevágjuk a hagymákat.
A megsült padlizsánokat kettévágjuk és belsejüket kikaparjuk egy üvegtálba.
Figyeljünk oda hogy króm vagy fa evőeszközzel dolgozzunk,mert az alumínium evőeszköztől befeketedik a padlizsánunk húsa! Hozzáadjuk az összevágott hagymákat. Sózzuk,borsozzuk és összekeverjük a majonézzel. Egy - két napig hűtőben érleljük,amíg az ízek össze nem érnek.
Frissen sült pirítóssal kínáljuk.











  Ha tetszik a blogom, iratkozz fel a rendszeres olvasók táborába és a FACEBOOKON is követhetsz!
https://www.facebook.com/BibimoniReceptjei 

Kövessétek az instagram oldalamat, ahol olyan fotókat is megosztok, amelyek a blogba nem fognak bekerülni, mint a fázisfotók és egyéb kulisszatitkok! A receptek a blogban mindig megtalálhatóak, azonos néven, a keresőben könnyen megkereshetőek!


2016. december 8., csütörtök

Pavlova karácsonyi koszorú




Az ausztrálok 1935 októberét jelölik meg a Pavlova torta születésnapjának, ekkor készítette Perthben, a Hotel Esplanade-ben  Bert Sachse cukrász, a híres balerinának és nevezte el Pavlova tortának.
A Pavlova az egész angolszász világban elterjedt,és a karácsonyi édességek között is gyakran megjelenik,egy - egy változata. Ma én egy karácsonyi koszorúként álmodtam tovább ezt a receptet,amit gránátalmával ízesítettem. Remélem nektek is tetszik és sokan kipróbáljátok!


Hozzávalók :
5 db nagyobb tojásfehérje
175 gramm cukor
1 cs. vaníliás-cukor
2 teáskanál kukorica keményítő

2-3 csepp zöld ételfesték


Habüst kikenéséhez:
1 evőkanál ecet
1 teáskanál só

Krémhez:
4 deci habtejszín
3 evk. porcukor
1 cs. Expressz zselatin
2 db gránátalma

Díszítéshez :
Egy pár mentaág



Elkészítése lépésről , lépésre :
Először előmelegítjük a sütőnket.
Gáz sütőnél : 1. fokozaton .
Villany sütőnél: 140 fokra.

Az ecetet a sóval keverjük össze és kenjük ki alaposan vele a habüstöt, majd papírszalvétával alaposan töröljük ki. A tojásfehérjéket, öntsük bele a habüstbe és kezdjük el verni közepes erősségen kb 2 percig, majd adjuk hozzá a keményítőt és fokozatosan a cukrot és a vaníliás cukrot is. 

Vegyük fel a robotgépet a legmagasabb fokozatra és verjük tovább, addig, amíg jó kemény habunk nem lesz. Akkor jó a hab, amikor a habverőről már nem esik vissza az edénybe.
Egy kevés zöld festékkel színezzük be a habot és töltsük át egy habzsákba
Vegyünk elő egy tepsit és vágjunk bele szilikonos sütőpapírt, majd egy 24 cm-es torta karikát rakjunk rá és rajzoljuk körbe.



A vonal mentét követve nyomjuk rá kisebb és nagyobb habokat,addig amíg el nem fogy az összes habunk Így alakítsuk ki a koszorú formánkat.



Előmelegített sütőbe tesszük, de az ajtaját kb egy tenyérnyi távolságra nyitva hagyjuk.
Itt jegyezném meg: hogy akinek villany sütője van ő 140 fokra melegítse elő a sütőt és amikor beteszi a tortát, akkor azonnal vegye le 80 fokra és zárt sütő ajtónál szárítsa.
Mivel a gáz 1. fokozata 160 fok ezért szárítjuk majdnem félig nyitott sütőnél így érjük el kb a 80 fokot. Bármelyik változatot választjuk, egyformán 1 óráig szárítjuk, majd kikapcsoljuk a sütőt és hagyjuk hogy a tortánk a sütőben hűljön ki teljesen.

A gázos sütőben szárítás után bezárjuk a sütő ajtaját és így hagyjuk kihűlni a tortát.
Amikor teljesen kihűlt a habcsók tortánk akkor vizes késsel alá vágunk és így könnyen letudjuk venni a sütőpapírt róla. Egy t
orta tányérra rakjuk a kész kihűlt koszorúnkat



Elkészítjük a krémet:
A tejszínhabot az expressz zselatinnal  , porcukorral kemény habbá verjük,majd egy habzsákba töltjük. 
A  Pavlova koszorú tetejére nyomjuk ki a habzsákból a tejszínhabot,majd a hab szélét egy sávba beszórjuk gránátalmamagokkal. 






A mentaágakat a tortánk oldalába szurkáljuk









Tálalásig a hűtőbe tároljuk.


















Ha tetszik a blogom, iratkozz fel a rendszeres olvasók táborába és a FACEBOOKON is követhetsz!
https://www.facebook.com/BibimoniReceptjei 

Kövessétek az instagram oldalamat, ahol olyan fotókat is megosztok, amelyek a blogba nem fognak bekerülni, mint a fázisfotók és egyéb kulisszatitkok! A receptek a blogban mindig megtalálhatóak, azonos néven, a keresőben könnyen megkereshetőek!




2016. december 6., kedd

2016. Miklós napja

A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Ez a nap egyben a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is. Ma én is hoztam nektek egy kedves filmet a télapóról ajándékként.
Fogadjátok sok sok szeretettel!





A Mikulás igaz története



Szent Miklós a keleti egyház, máig a legtiszteltebb szentje. Krisztus után született 245-ben, Patara városában egy gazdag család gyerekeként. Már kisgyerek korában árva maradt, szüleit egy járvány vitte el. Szüleitől örökölt vagyonával, nagybátyjához - aki érsek volt - Patara város kolostorába költözött. Már kisgyerek korában megszerette az ottani életet és végül a papi hivatást választotta. Életét mindvégig az emberiségnek és a gyerekeknek szánta.

270-ben Jeruzsálemben a tengerészek védőszentjévé választották. Zarándokútjáról hazatérve betért Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol a helyiek püspökké avatták.
Püspöki évei alatt mindvégig a gyerekek és a szegények megsegítésére szentelte életét. Vagyonát a gyerekek és szegények megsegítésére költötte, miközben tanított és a szeretetet hirdette. Egy éhínség idején a teljes egyház vagyonát szétosztotta a szegények között, halála után egy darabig ki is tiltották az Egyházból.
A kolostor közelében, ahol lakott, élt egy szegény parasztember, akinek volt három lánya. Egy séta közben akaratlanul meghallotta a három lány vitáját. A lányok azon vitatkoztak, hogy másnap melyikük áldozza fel magát rabszolgának, ahhoz, hogy megszabaduljanak a szegénységből és egyikőjük férjhez mehessen.
Miklós püspök meghallva ezt a tanakodást visszasietett a kolostorba és egy marék arannyal visszatérve bedobta azt az ablakon, majd elsietett. A lányok azt hitték csoda történt, egy évvel később a csoda ismét megtörtént. A másik lánynak is adott egy marék aranyat. A lányok lépteket hallottak az ablak alatt, ezért kisiettek, ekkor látták meg, hogy egy piros köpenyes ember rohan el az ablak elől. Harmadik évben az ablak zárva marad, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át bedobta az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandalló szerű tűzhelyre. A keszkenőbe rakott arany épp belehullott a harisnyába.
Ezután terjedt el a hír, hogy Tél-Apó minden évben megajándékozza a szegényeket. Egy idő után kitudódott, hogy ki is valójában a Mikulás, ugyanis az aranyak között amit a legkisebb lány kapott volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő adott régebb Miklós püspöknek. De ez alkalommal az is kiderült, hogy Miklós püspök minden évben december 5-én, névnapjának előestéjén rendszeresen megajándékozza a gyerekeket.
A keresztényüldözések idején elfogták, de kivégezni nem merték. A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végső nyughelyére, ahol egy forrás eredt. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek.





A film a linkre kattintva nézhető meg!



Sok száz évvel ezelőtt, Lappföldön, a 7 éves Nikolas szülei és testvére egy tragikus balesetben meghalnak. Az árván maradt fiú így senkire nem számíthatna, de a falubeliek megsajnálják, és elhatározzák, hogy szűkős lehetőségeik ellenére felnevelik őt, úgy hogy minden család befogadja egy évre. Nikolas, amellett hogy jól viselkedik és szorgalmasan tanul, hálából apja bicskájával apró ajándékokat készít a többi gyereknek, amit karácsony este rak le a házaik elé. Amikor a fiú a mogorva asztaloshoz, Isakkihoz kerül, mégis úgy tűnik, hogy ismét rosszra fordul a sorsa. Hamarosan azonban kiderül, hogy a zord külső mögött érző szív rejtőzik, és Isakki úgy dönt, segít Nikolasnak a hagyományos ajándékosztásban...
A karácsony története szívmelengető családi film, ami a sokszor elmesélt Télapó legendát hozza közelebb a csodákban már hinni nem tudó nézőkhöz is.

2016. december 4., vasárnap

2016 Advent második vasárnapja

Advent második vasárnapja van ma. Gyújtsuk meg az Adventi koszorún a második gyertyát ,a remény gyertyáját a hit gyertya mellett és töltsünk el egy órát a szeretteink körében.
A mai napon is hoztam nektek egy szép mesét,amit akár a gyerekeknek is felolvashattok és utána közösen meg is nézhetitek a rajzfilm változatát. 
Én ezzel a mesével szeretnék nektek békés boldog Adventet kívánni!



Hans Christian Andersen 
A FENYŐFA

Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor szamócáért, málnáért mentek az erdőre. Sokszor egész köcsöggel szedtek, máskor szalmaszálra fűzték fel a szamócaszemeket, aztán leültek pihenni a kisfenyő tövébe, és azt mondták:
- Milyen szép ez a kicsi fa! - S ezt a kisfenyő nem szívesen hallgatta.
A következő esztendőben egy jókora hajtással lett magasabb, újabb év múlva még egy hajtással; a fenyőfák hajtásaiból mindig meg lehet mondani, hány évesek a fák.
- Ó, ha akkora lehetnék én is, mint a társaim - sóhajtotta a kis fenyőfa -, akkor messzire szétterjeszthetném ágaimat, koronámmal pedig kitekinthetnék a nagyvilágba! Madarak fészkelnének az ágaim között, s ha szél támad, én is olyan méltóságosan bólogathatnék, mint azok ott!
És nem örült a napfénynek, sem a madárkáknak, még a szép kis piros felhőknek sem, amelyek napkeltekor, napnyugtakor elvitorláztak fölötte. Elközelgett a tél, csillogó-fehér hótakaró borított körülötte mindent, néha egy-egy nyúl iramodott el arra, és futtában átugrotta a kisfenyőt. Ó, milyen bosszantó volt! Két tél is elmúlt, míg végre a harmadikon akkorára nőtt, hogy a nyulak már nem ugorhatták át, meg kellett kerülniük. Ó, nőni, nőni, nagyra nőni és hatalmasra, mégiscsak ez ér legtöbbet ezen a világon - áhítozott a kisfenyő.
Ősszel favágók jöttek az erdőre, és minden esztendőben kidöntöttek néhányat a legmagasabbak közül. A fiatal fenyő, amely időközben szépen felcseperedett, reszketve figyelt: a fenséges faóriások recsegve-ropogva zuhantak a földre. Fejszével lecsapkodták ágaikat, csupaszon hevertek; így, ágaiktól fosztottan, soványan, alig lehetett megismerni őket, Aztán szekérre emelték a rönköket, a lovak közé csaptak, és elvitték őket az erdőből.
Hová vihették? S mi várhat rájuk?
Tavasszal, amikor a fecskék, gólyák visszatértek, megkérdezte tőlük a fenyő:
- Nem tudjátok, hová vitték a társaimat? Nem találkoztatok velük az úton? A fecskék nem tudtak róluk, de egy öreg gólya hosszan elgondolkozott, aztán bólintott, és azt mondta:
- Alighanem láttam a társaidat. Amikor Egyiptomból útra keltem, új hajókat láttam a tengeren. Pompás árbocaik voltak - a társaidból faraghatták őket, mert fenyőillatuk volt. Köszöntem is nekik, de igen magasan hordták a fejüket.
- Ó, lennék csak magasabb! Most a tengert járhatnám. Milyen is az a tenger, mesélj róla!
- Hosszú volna arról a mese! - felelte a gólya, és továbblépdelt.
- Örülj az ifjúságnak! - intették a napsugarak. - Örülj üde hajtásaidnak, a fiatal életerőnek, ami betölt!
És a szél csókot lehelt a fára, a harmat megkönnyezte, de a kis fenyőfa velük sem törődött.
Karácsony táján aztán fiatal fenyőket is kivágtak az erdőn, még olyanokat is, amelyek zsengébbek voltak a nyughatatlan fenyőfánál. Ezekről a zsenge fákról - a legszebbeket válogatták ki - nem csapkodták le a gallyakat, úgy rakták szekérre, s a lovak ezeket is elvitték az erdőből.
- Ugyan hová viszik őket? - töprengett a mi fenyőfánk. - Nem nagyobbak nálam, volt köztük egy, amelyik még kisebb is, mint én. Mért hagyhatták meg az ágaikat? Hová vihette őket a szekér?
- Mi tudjuk! Mi tudjuk! - zsinatolták a verebek. - Lent a városban benéztünk itt is, ott is a házak ablakán. Tudjuk, hová mentek a szekéren. Olyan pompa és fény veszi körül őket, amilyenről te nem is álmodol! Bekukucskáltunk az ablakon, és láttuk őket: meleg szobában álltak szépséges díszekkel, aranyalmával, mézeskaláccsal, sokféle játékkal aggatták tele az ágaikat, s az ágak hegyén száz meg száz gyertya fénylett.
- És aztán? - kérdezte a fenyőfa, és reszketett minden ága. - És aztán? Aztán mi történt?
- Többet nem láttunk. De ez gyönyörűséges Szép volt.
- Hátha engem is szerencse ér, s megjárhatom ezt a ragyogó utat! - ujjongott a fenyőfa. - Hiszen ez még nagyszerűbb, mint a tengereket járni! Ó, hogy epedek, hogy vágyakozom! Bár itt volna már újra a karácsony! Vagyok már akkora, mint a társaim, akiket tavaly a városba vittek. Csak már szekérre emelnének! Csak ott állhatnék már a meleg szobában, pompa és fényesség közepette! Vajon mi következik aztán? Biztosan még jobb lesz, még szebb, különben minek díszítenének föl olyan gazdagon? Utána még nagyszerűbb, még pompásabb dolgok várnak rám. De mik azok? Ó, hogy mennék már, hogy vágyom el innét! Magam sem tudom, mi lelt.
- Örülj nekünk! - mondta a levegő meg a napsugár. - Örülj az üde ifjúságnak itt az isten szabad ege alatt!
De a fenyőfa nekik sem tudott örülni. Nőtt, nőtt, ahogy csak erejétől telt, s zöldellt télen-nyáron. Az emberek, akik látták sötétzöld pompájában, azt mondták: "De szép fa ez!" És karácsony táján őt vágták ki elsőnek. Velejéig hatolt a fejsze, s egy mély sóhajjal elzuhant. Kínzó fájdalmat érzett s félájultan feküdt a földön; nem tudott most a szerencséjére gondolni, elszomorította, hogy meg kell válnia szülőföldjétől, a helytől, ahol felnövekedett; tudta, hogy nem látja soha többé kedves öregebb társait, körül a kis bokrokat, virágokat, talán még a madarakat sem. Bizony, az utazás nem volt kellemes.
Csak akkor tért újra magához, amikor társaival együtt lerakták egy udvaron, s hallotta, hogy egy ember így szól:
- Ez a legszebb! Ezt választjuk.
Aztán két libériás inas egy szép, tágas terembe vitte a fenyőfát. A falakon körös-körül arcképek függtek, a cserépkályha mellett magas kínai vázák pompáztak - oroszlán díszítette a tetejüket -, hintaszékek, selyemhuzatú heverők voltak a nagy szobában, meg hatalmas asztalok tele képeskönyvekkel, játékokkal, amelyek százszor száz tallérba kerültek - legalábbis így mondták a gyerekek. A fenyőfát egy homokkal megtöltött, nagy hordóba állították: a hordót senki sem láthatta, mert zöld szövettel vonták be, és egy nagy, tarka szőnyegre állították. Ó, hogy remegett a fenyőfa, hogy leste-várta, mi következik!
Inasok és szobalányok léptek a szobába, és díszítéséhez láttak. Színes papírból kivágott kis hálókat aggattak ágaira; a hálókat cukorkákkal töltötték meg; aranyozott almát, diót függesztettek fel gallyaira - úgy festettek, mintha rajta termettek volna. Ágai hegyére vagy száz piros, kék, fehér gyertyát erősítettek. Zöld tűi között babák ringatóztak, szakasztott olyanok voltak, mint az emberek, csak kicsinyek - a fenyőfa még sohasem látott ilyeneket -, fönt, a fa csúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündöklött. Szép volt, ó, milyen szépséges szép!
- Ma este - mondták körülötte -, ma este meggyújtjuk minden gyertyáját.
"Ó, csak már este volna! - sóvárgott a fenyőfa. - Csak már meggyújtanák a gyertyáimat! Vajon mi következik aztán? Eljönnek-e társaim az erdőből, s látnak-e engem? Bekukucskálnak-e a verebek? Gyökereket eresztek-e itt, s így állok-e feldíszítve, télen-nyáron, örökétig?"
A roppant vágyakozásba belefájdult a kérge, a kéregfájás pedig éppen úgy gyötri a fákat, mint az embereket a fejfájás.
Aztán végre meggyújtották a gyertyákat az ágain. Micsoda ragyogás! Micsoda pompa! A fenyőfának minden ága beleremegett; az egyik gyertya le is perzselte zöld tűit egy jó darabon.
- Jaj, istenem! - kiáltozták ijedten a szobalányok, s gyorsan eloltották a tüzet.
Most már vigyáznia kellett, nehogy megint elfogja a remegés. Pedig ó, hogy félt! Folyton attól reszketett, hogy elveszíti valamelyik ékességét - szinte eszét vette a kápráztató ragyogás. De egyszer csak kitárult a szárnyasajtó, s egy sereg gyerek rontott be, olyan hevesen, mintha föl akarnák dönteni a fát. A felnőttek nyugodt léptekkel követték őket. A kicsinyek némán álltak egy pillanatig, aztán megint kitört belőlük az ujjongás, de úgy, hogy zengett belé a nagy szoba. Körültáncolták a fenyőfát, és egymás után szedegették le róla az ajándékokat.
- Mit akarnak? - töprengett a fa. - Ugyan mi lesz velem?
A gyertyák tövig égtek az ágain, s akkor gyorsan elfújták őket, aztán megengedték a gyerekeknek, hogy leszedjék a fáról, amit csak megkívánnak. Azok megrohamozták, hogy csak úgy recsegtek az ágai; ha a csúcsát meg az aranycsillagot nem erősítették volna a mennyezethez, talán fel is döntik.
A gyerekek boldogan ugráltak körülötte pompás játékaikkal; a fára már ügyet se vetett senki, legföljebb az öreg dajka pillantgatott ágai közé, de ő is csak azt nézte, nem felejtettek-e egy almát vagy fügét a fán.
- Most egy mesét! Egy mesét! - hízelegtek körül a gyerekek egy alacsony, kövér embert, és odavonszolták a fenyőfa alá. A kövér ember leült a fa tövébe.
- Itt erdőben vagyunk - mondta -, s hátha a fának is hasznára válik, ha meghallgatja a mesét. Hanem igazán csak egy mesét mondok el. Válasszatok: Mákszem Matyiról akartok hallani, vagy Együgyű Jankóról, aki lebucskázott a grádicson, mégis becsületet nyert, és feleségül kapta a királykisasszonyt?
- Mákszem Matyiról mesélj! - kiáltották néhányan. - Együgyű Jankóról! - követelték a többiek. Nagy zsivaj kerekedett. Csak a fenyőfa állt szótlanul és tűnődve, s azt gondolta: "Velem már nem is törődnek!" Pedig hát ő már kivette a részét a dicsőségből.
És a kövér ember mesélt Együgyű Jankóról, aki lebucskázott a grádicson, mégis becsületet nyert, és feleségül kapta a királykisasszonyt. A gyerekek tapsoltak, és azt kiabálták:
- Mesélj még! Mesélj!
Mákszem Matyi történetét is hallani szerették volna, de be kellett érniük Együgyű Jankóval.
A fenyőfa némán és elgondolkozva meredt maga elé: az erdei madaraktól nem hallott efféle mesét soha. "Együgyű Jankó lebucskázott a grádicson, mégis megkapta a királykisasszony kezét! Igen, úgy látszik, ez a világ sora!" - tűnődött, és elhitte a mesét az utolsó szóig, hiszen olyan derék embernek látszott, aki elmondta! "Bizony, bizony, ki tudja! Hátha egyszer én is lebucskázom a grádicson, és királykisasszonyt kapok feleségül!" - álmodozott. S már előre örült a másnapnak; biztosan újra gyertyákkal, játékokkal, aranyos gyümölcsökkel ékesítik fel.
"De holnap nem remegek! - fogadkozott. - Szívből örülök majd a pompámnak. Holnap újra meghallgatom Együgyű Jankó történetét, talán még Mákszem Matyiét is", és hallgatagon, tűnődve virrasztott egész éjszaka.
Reggel inasok és szolgák léptek a nagy szobába.
"Újra feldíszítenek!" - gondolta ujjongva a fenyőfa.
De megfogták, és kivonszolták a szobából, fölvitték a lépcsőn a padlásra, s egy sötét zugba állították, ahová egyetlen napsugár sem ért el.
"Hát ez meg micsoda? - kérdezte magában a fa. - Mit csináljak itt? Hiszen ide egy hang se jut el hozzám!"
Nekidőlt a falnak, és gondolkozott, gondolkozott: Ráért: napok mentek, éjszakák múltak, de a padlásra nem ment föl senki. Végre megjelent valaki, de csak azért, hogy néhány ládát állítson a sarokba. A fenyőfa ott állt a sötét zugban, s már úgy látszott, hogy mindenki megfeledkezett róla.
"Odakinn most tél van - vigasztalta magát. - Kemény és fagyos a föld, hó takar mindent. Most nem tudnak elültetni, azért kell ebben a zugban megvárnom a tavaszt. Lám, gondot viselnek rám. Milyen jók is az emberek! Csak olyan sötét ne volna, s akadna valami társam!"
- Cin, cin! - cincogta egy előiramodó egérke. Aztán odaszaladt egy másik is. Körülszimatolták a fát, és besurrantak az ágai közé.
- Rettenetesen hideg van! - panaszkodtak a kisegerek. - Különben egészen jó itt, igaz-e, te öreg fenyő?
- Nem vagyok én öreg! - felelte a fenyő. - Vannak nálam sokkal öregebbek.
- Honnan jöttél? - kérdezték az egerek. - És mit láttál? - Szörnyen kíváncsi szerzetek voltak. - Mesélj nekünk a világ leggyönyörűbb helyéről, ha ugyan jártál ott! Voltál-e az éléskamrában, ahol sajtok illatoznak a polcon, és sonkák lógnak a rúdról? Ahol faggyúgyertyán táncol az egérnép? Soványan megyünk be oda, és kövéren jövünk ki. Jártál-e ott?
- Ott nem jártam - felelte a fenyőfa. - De mesélek nektek az erdőről, ahol nap süt, és madarak énekelnek.
És elmesélte egész ifjúságát. A kisegerek még sohasem hallottak ilyen mesét, buzgón hallgatták, és azt mondták a végén:
- Ó, de sok mindent láttál te! És milyen boldog voltál!
- Boldog? - kérdezte a fenyő, aztán újra végiggondolta, amit elmondott. - Csakugyan, egészen szép idők voltak azok!
Aztán elmesélte, mit látott karácsony este, amikor mézeskaláccsal aggatták teli, gyertyákat gyújtottak az ágain.
- Ó! - álmélkodtak az egérkék. - Milyen boldog is lehettél, öreg fenyő!
- Mondtam már, hogy nem vagyok öreg! - bosszankodott a fenyő. - Ezen a télen hoztak az erdőről. A legszebb korban vagyok. Csak nagyon magasra nőttem.
- Olyan szépen tudsz mesélni! - lelkesedtek a kisegerek. És másnap éjjel magukkal hoztak még négy egérkét, hogy azok is hallhassák a fenyőfa meséit. A fenyő pedig minél tovább mesélt, annál jobban emlékezett ifjúságára, és azt sóhajtotta magában:
"Mégiscsak szép idők voltak azok! De visszatérhetnek, még visszatérhetnek egyszer! Együgyű Jankó is lebucskázott a grádicson, mégis megkapta a királykisasszony kezét, hátha nekem is királykisasszony jut feleségül!" - és az erdő legszebb fiatal nyárfája jutott az eszébe. Az ő számára az a kis nyárfa volt a világ legszebb királykisasszonya.
- Ki az az Együgyű Jankó? - kérdezték az egérkék. És a fenyő elmondta nekik az egész mesét - karácsony este minden szavát megjegyezte magának. Az egerek majdnem a fa csúcsáig szökdeltek gyönyörűségükben. A következő éjjel már egész sereg egér hallgatta a fenyőfát, vasárnap pedig két patkány is odavetődött, de ezek ócsárolták a mesét, s elszomorították vele az egérkéket. Most már nekik sem tetszett olyan nagyon a fenyőfa meséje.
- Csak ezt az egyetlenegy mesét tudod? - kérdezték a patkányok.
- Csak ezt - felelte a fenyő. - Életem legboldogabb estéjén hallottam, csakhogy akkor még nem tudtam, milyen boldog vagyok.
- Nyomorúságos mese ez! Nem tudsz olyat, ami faggyúról meg szalonnáról szól? Valami éléskamramesét?
- Olyat nem tudok - mondta a fenyő.
- Akkor ajánljuk magunkat! - És a patkányok faképnél hagyták. Lassanként a kisegerek is elmaradoztak, és a fenyőfa keserűen sóhajtotta - Milyen jó is volt, amikor a fürge kisegerek körém telepedtek, és a meséimet hallgatták! Ők is elfelejtettek. Most már csak akkor leszek boldog, ha egy napon levisznek innen.
De mikor lesz az, mikor?
Egy reggel emberek jöttek fel a padlásra, félretolták a ládákat, és kiráncigálták a sötét zugból a fenyőt. Nem bántak éppen szelíden vele, odacsapták a padlóhoz, s egy szolga már vonszolta is a lépcső felé, ahol fényesen sütött a nap.
- Újra kezdődik az élet! - ujjongott a fenyő. Érezte az üde levegőt, az első napsugarakat - kinn volt az udvaron. Olyan gyorsan történt vele mindez, hogy ideje sem volt végignézni magát. Volt elég látnivaló körülötte. Az udvaron túl viruló kert illatozott; rózsák hajoltak üdén, mosolyogva az alacsony sövényre, a virágzó hársak között fecskék cikáztak, és boldogan csivitelték: "Csivitt, csivitt, a párom, az van itt!" De persze nem a fenyőfára értették.
- Most aztán élek! - örvendezett a fenyőfa, és kinyújtóztatta az ágait, de jaj, megsárgult és elszáradt minden kicsi tűlevele.
Ott hevert csalán és gaz között az udvar sarkában. De a csúcsán még ott tündöklött az aranycsillag, s visszaverte a napsugarakat.
Az udvaron vidáman játszottak a gyerekek, akik karácsony este körültáncolták a fenyőfát, és annyiszor örültek neki. A legkisebbik most odaszaladt hozzá, és leszakította csúcsáról az aranycsillagot.
- Nézzétek, mit találtam ezen a csúnya, vén karácsonyfán! - kiáltotta, és rátaposott a száraz ágakra, amelyek recsegve törtek le kis csizmája alatt.
A fenyőfa elnézte az üdén virágzó, szép kertet, aztán végigtekintett magán, és szégyenkezve vágyott vissza a padlás sötét zugába. Az erdőre gondolt, üde ifjúságára, a vidám karácsonyestre meg a kisegerekre, akik olyan gyönyörűséggel hallgatták Együgyű Jankó meséjét.
- Elmúlt, minden elmúlt! - sóhajtotta a szegény fenyőfa. - Mért is nem örültem akkor, amikor még örülhettem volna? Most már késő!
Jött egy fejszés ember, és fölvágta a fenyőfát; jókora nyaláb aprófa lett belőle. Föllobogott a nagy üst alatt, s mélyeket sóhajtott, olyan hangosan, hogy puskaropogásnak hallatszott. A kint játszadozó gyerekek be is szaladtak, leguggoltak a tűzhely elé, belenéztek, és harciasan kiabálták: "Piff-puff!" A fenyőfa pedig minden roppanásnál - egy-egy sóhaj volt minden roppanása - egy nyári napra gondolt, vagy egy téli éjre kinn az erdőben, amikor csillagok szikráztak fölötte; a karácsonyestre gondolt meg Együgyű Jankóra, az egyetlen mesére, amit hallott és elmesélt. Végül nem maradt belőle más, csak egy marék hamu.

A gyerekek tovább játszottak az udvaron; a legkisebbik a mellére tűzte az aranycsillagot, amely azon a boldog estén a fenyőfa legszebb ékessége volt. De annak az estének vége; vége a fának is, vége a mesének is; vége, vége - minden mesének ez a vége.






2016. december 3., szombat

Coca Cola kocka




Szeretitek a Coca Colát? Akkor ez a ti süteményetek.
Könnyen és gyorsan elkészíthető. Bátran próbáljátok ki!

Hozzávalók a piskótához:
4 db tojás
20 dkg porcukor
12 evőkanál Coca Cola
20 dkg vaj
25 dkg liszt
2 evőkanál kakaópor
1 csomag sütőpor

Hozzávalók a krémhez:
7 dl tej
2 csomag tejszín ízű pudingpor
15 dkg vaj
6 evőkanál porcukor

Hozzávalók a  Colás krémhez:
7 dl. Coca Cola
2 evőkanál cukor
2 csomag étcsokoládés pudingpor

Továbbá: Egy 30 x 40 x 8 cm-es tepsi

Elkészítése:
A tojássárgáját a porcukorral habosra keverjük.
Belekeverjük a vajat, a colát, a kakaóport, a lisztet és a sütőport.
Alaposan összekeverjük. A tojásfehérjét kemény habbá felverjük és beleforgatjuk a masszába.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük és egyenletesen elkenjük.
Előmelegített sütőben 170 fokon , tűpróbáig sütjük.

A krémhez a tejszín ízű pudingport összekeverjük a tejjel és sűrű krémmé főzzük,majd kihűtjük.
A vajat a porcukorral habosra kikeverjük és kis adagokban hozzá keverjük a pudingot is.
Együtt is felhabosítjuk. Az így elkészített krémet a kihűlt piskótánk tetejére halmozzuk és egyenletesen elkenjük.

A Coca colás krémhez az étcsokoládés pudingport, a cukrot elkeverjük a a colával ,majd sűrű krémmé főzzük. Langyosra kihűtjük és a tejszínes krémre öntjük. Egyenletesen elkenjük és egy éjszakára hűtőbe tesszük dermedni. Másnap, vízbe mártott éles késsel kockákra szeleteljük.

















Ha tetszik a blogom, iratkozz fel a rendszeres olvasók táborába és a FACEBOOKON is követhetsz!
https://www.facebook.com/BibimoniReceptjei 

Kövessétek az instagram oldalamat, ahol olyan fotókat is megosztok, amelyek a blogba nem fognak bekerülni, mint a fázisfotók és egyéb kulisszatitkok! A receptek a blogban mindig megtalálhatóak, azonos néven, a keresőben könnyen megkereshetőek!


2016. december 2., péntek

Vakondtúrás torta



Hozzávalók  a piskótához :
2 bögre liszt
1 bögre cukor
2 db egész tojás
1 bögre olaj
1 bögre tej
1 csomag sütőpor
csipet só
3 evőkanál kakaópor

( 3 decis bögrével mértem ki a hozzávalókat.)

Hozzávalók a krémhez :
250 gramm túró
300 ml. tej
400 gramm tejföl
1 csomag vaníliás pudingpor
250 ml.habtejszín
2 csomag vaníliás cukor
8 evőkanál cukor
8 db banán
100 gramm étcsokoládé


Továbbá: 23 cm-es tortaforma

Elkészítése :
A piskótához, szétválasztjuk a tojásokat a fehérjéket csipetnyi sóval kemény habbá verjük.
A tojássárgákat a cukorral és a tejjel habosra keverjük, és  belecsurgatjuk az olajat.
A lisztet összeszitáljuk a kakaóporral és a sütőporral , majd a fehérjehabbal váltakozva óvatosan a tojássárgákhoz forgatjuk.

A tésztát sütőpapírral kibélelt tortaformába simítjuk, és 180 - fokon, gáznál 2. - fokozaton,  előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

Közben elkészítjük a krémet.

A tejet 4 kanál cukrot és a pudingport sűrű krémmé főzzük, majd hagyjuk kihűlni.

A túrót , a vaníliás cukrot  és a tejfölt simára keverjük.
Fokozatosan hozzákeverjük a pudingot és a keményre vert tejszínhabot, a darabosra reszelt csokoládét, végül ízlés szerint édesítjük porcukorral.

A kihűlt piskótát három részre vágjuk. Az alsó részt egy tányéra tesszük.




 A másik két lapot összemorzsoljuk egy tálba. 
A tortalapra rárakjuk a banánokat.


Erre ráhalmozzuk félgömb alakba a krémet.
Végül befedjük a krémet az összemorzsolt piskótáv
al, és kissé rányomkodjuk és lelapogatjuk a tetején. 



Hűtőbe rakjuk dermedni egy éjszakára és másnap felszeleteljük.












Ha tetszik a blogom, iratkozz fel a rendszeres olvasók táborába és a FACEBOOKON is követhetsz!
https://www.facebook.com/BibimoniReceptjei 

Kövessétek az instagram oldalamat, ahol olyan fotókat is megosztok, amelyek a blogba nem fognak bekerülni, mint a fázisfotók és egyéb kulisszatitkok! A receptek a blogban mindig megtalálhatóak, azonos néven, a keresőben könnyen megkereshetőek!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...