2011. december 12., hétfő

Marcipános szaloncukor





Hozzávalók:
Natúr marcipán
aszalt gyümölcs
étcsokoládé
kevés olaj
Elkészítés:
Natúr marcipánt sok helyen nem lehet kapni,mivel ez nem fehér inkább test színű.

Ezt a fajta marcipánt inkább sütéshez bonbonok ízesítéséhez szokták használni.
Szerencsére az Aldi-ban csak ezt lehet kapni karácsony-húsvéti ünnepek ellőtt.
20 dkg kiszerelésben árulják,és egy torta van a csomagolásán de torta bevonásához nem jó!!!


A hozzávalókhoz mennyiséget nem írtam,mert ízlés szerint lehet variálni a marcipán és a gyümölcsök arányát.
- Először a marcipánt összegyúrtam az előzőleg pici darabokra vágott aszalt gyümölccsel.
( Most vörös áfonyát használtam.)
- Gyümölcsös marcipánból vastagabb rudat formáltam és felszeleteltem.
- Az étcsokoládét felolvasztottam,nem forróra! Majd két tábla csokoládéhoz egy evőkanál olajat kevertem.
- Erre azért van szükség,hogy szép fényes legyen a csokoládé, és nem kell temperálni.
- Ezután a feldarabolt kis rudakat csokoládéval behúztam,vagyis egyenként bemártottam őket.
- Kis rácsra raktam és hagytam,hogy lecsöpögjenek,végül hűtőbe raktam.
- Még szilárdultak,addig elkészítettem a csomagolópapírt a szaloncukrokhoz.
Ugyan ebből a hozzávalókból kis bonbonkákat is készítettem.




A szaloncukor története
Akár hungarikum is lehetne a szaloncukor, amelynek készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok.

A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető. Pedig a fondant-cukor - túltelített oldatból kikristályosított cukormassza -, amely minden szaloncukor őse és alapja, Franciaországból származik. Első említése a XIV. századból maradt ránk. Innen vitte a XVII. században Berlinbe egy oda települt francia cukrász az akkor már népszerű csemegét. Más források szerint a törökökkel Magyarországra érkezett édességkészítők kínálatában már ott volt a gyümölcsökkel ízesített fondant-szerű cukorka, de legfőképpen a sörbet, a fondant-hoz hasonló, hígított cukormassza, esetleg gyümölcsökkel dúsítva, hidegen szervírozva: amit ma vizes fagylaltként ismerünk. Mégis, ha a fondant magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondant-készítés tudományát. A XIX. század első felében már ismerték és készítették a fondant alapú cukorkákat, például a Wikus-féle üzemben - tudtuk meg Borsódy Mihály szakértőtől. Hogy mikor lett a fondant-ból szaloncukor? Nos, erre nincs pontos adat. Az azonban tudható, hogy a fát díszítő szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben. A század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai cukrásziparnak. Akkoriban természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t. Hűtötték, majd újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték, csomagolták. Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén.

Aztán fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét (gépi táblázás, öntés, csomagolás). A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt a dekoratív édességre. Mostanság különböző édességgyártók karácsony közeledtével ontják a szaloncukrok özönét.

5 megjegyzés:

  1. Ismerem ezt a fajta marcipánt, nekem se jött be tortabevonáshoz :) De most találtam egy ötletet, hogy lehet hasznosítani :) Guszták a szalonkáid :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépek és gusztusosak!!!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...